Az idei karácsonyi filmes felhozatal viszonylag kevésbé lett ünnepi, a szokványos gyermekfilmek és családi alkotások helyett megkaptuk Luc Besson Artur-kalandjának záró, harmadik epizódját (már ha hinni lehet a rendező kijelentésének, miszerint nem folytatja a történetet), egy romantikus drámát a pap és egy gyermeklány között Dél-Amerikából (A szerelemről és más démonokról), valamint egy paranoid vígjátékot az Egyesült Államokból, mely Shaq Bekur (angolul Gaylord Focker) betagozódási problémáiról a Byrnes-család kötelékébe. Ez utóbbi az, amiről most szó fog esni, azonban előtte egy kis áttekintés a trilógia tagjairól.

Az első rész 2000-ben került a moziba Apádra ütök (Meet the Parents) címen, mely a párkapcsolatok első nagy lépését, a szülőkkel való találkozást figurázta ki. A családfőt játszó Robert De Niro Jack szerepében egyszerűen zseniális volt, ahogy a nyugalmazott CIA-ügynök minden rutinjával igyekszik lenyomozni a családhoz közel kerülő ápolót, Greget (vagy Shaq, vagy Gaylord - Ben Stiller). A 2004-es Vejedre ütök kicsit gyengébben sikerült folytatás lett, melyben már a Bekur/Focker szülők bemutatása volt soron, a végletekig szabadelvű és Jackhez képest liberális hippi életmódot folytató Bernie (Dustin Hoffman) és Roz (Barbra Streisand) Bekur/Focker beemelése olykor túlzásokba hajló, erőltetett konfliktus-forrást jelentett a film alatt, mely már a házasság és a gyermekvállalás kérdésköreit járta végig.

Elérkezett hát a 2010-es Utódomra ütök, melyben már az iskolaválasztás és a családfenntartás jelenti a legnagyobb problémát. Az ikrek, Samantha (Daisy Tahan) és Henry (Colin Baiocchi) születésnapi partija is egyre közeledik, miközben a családi ház felújítása nagyon lassan halad. Ebbe a kis káoszba csöppen bele úja Jack, hogy utat mutasson Gregnek, emellett egy utolsó rohammal bizonyítsa veje alkalmatlanságát a Byrnes-családhoz való tartozásterén. Jack feladatát azonban megkönnyíti a hirtelen felbukkanó gyógyszerügynök, Andi Garcia (Jessica Alba), aki ugyan Jack szemében a csábító nőként jelenik meg, míg a valóságban Greg csak a potenciális pénzforrás megszemélyesítőjét látja benne.

Ugyan tény, hogy a folytatások inkább gyengébbre sikerednek, ennél a filmnél azonban érthetetlen, hogy mire fel ez a hatalmas negatív visszhang. A nemzetközi és a hazai kritikák többsége mélységesen lehúzza az alkotást, pedig ennél gyengébb filmekre is tolonganak a nézők, arról nem beszélve, hogy mit írnak a kritikusok. Az, hogy a Rottentomatoes-on 11%-on áll, elég megtévesztően hat, mintha egyetemesen le akarnák húzni a filmet. Nem rossz, nem alpáribb, mint az elődei, a rendezőcsere is jót tett a történetnek (Paul Weitz váltotta Jay Roach-ot), mégis annyira komoly negatív visszhangokat kap az alkotás, hogy jómagam is félve ültem be a moziba. Ahol kellemeset csalódtam, mert egy közepesnél erősebb vígjátékot kaptam karácsony előtt, melyen a közönség egyöntetűen jól szórakozott.Míg az első részt Jack ügynökmúltja és Greg folytonos lejáratása hajtotta, a második részt a felszabadult Bekur/Focker szülők bemutatása tartotta egyben, addig a harmadik részre már igazi, keresztapás áthallásokkal erősítették az ügynöki viselkedést. De Niro esetében igazi telitalálat az olaszos maffiafőnök-hasonlat, nem csak származása, filmes múltja miatt is (A keresztapa 2, Volt egyszer egy Amerika, Casino). Ez a rész már tényleg arról szólt, hogy mindenki megtalálhassa a boldogságot, minden karakternek igyekeztek méltó vagy hozzá illő lezárást adni. Igaz ugyan, hogy az alpáriság kis mértékben szerepet kapott (a Sustengo potencianövelő szer és annak Jackre gyakorolt mellékhatása, majd annak orvoslása), azonban ez csak egy poén volt a sok közül.

Paul Weitz a botrányosan gyenge és félresiklott Rémségek cirkusza adaptációja után csak sokára fogja visszaállítani a Jó társaság és az Egy fiúró című alkotásokkal elért renoméját, de mint mondtam, ez a film messze nem olyan gyenge, mint ahogy igyekeznek azt beállítani. John Hamburg forgatókönyvíró, aki eddig is hátán vitte a történetet, segítőtársat kapott a kezdő Larry Stuckey személyében, ketten pedig egy élvezetes, nem kiemelkedő, de szórakoztató film alapjait rakták le. Karaktereikben a színészek láthatóan jól érezték magukat, nekem egyedül az önmagát kereső Kevin szerepében Owen Wilson volt a túlzások forrása, azonban olykor még ő is jó helyen lépett be a történetbe. Stiller és De Niro párosa még mindig működik, jó látni, hogy Stiller is egyre jobb színésszé forrja ki magát. Jessica Alva jópofa a kissé túlpörgő gyógyszerügynök szerepében, ahogy pedig mostanság megszokhattuk, fehérneműig levetkőzve is láthatjuk. Nyúlfarknyi szerepben feltűnik Harvey Keitel is, magyarok számára ismerős lehet a felújítási munkálatokat folyton elhúzó építési vállalkozó karaktere.

Ami egyedül fáj, de már a 2. rész óta, a filmek címének sablonos fordítása. Ugyan az elsőt lekövetve valakire mindig ütnek a filmcím szerint, de a második és harmadik rész szolidan vulgáris címét a magyar fordítás teljesen eltüntette, a szóvicceket pedig meghagyta a családnevek filmbeli elhangzásakor. Lehet, hogy a prűd amerikai közönséget épp az áthallásosan vulgáris cím taszítja? Nem valószínű, mert csak a fő piacon közel 50 millió dollárt hozott a szerdai bemutató óta, vagyis a költségek fele már megtérült.