Prolihisztor

Elérkeztünk a személyhez köthető díjak utolsó etapjához, ez pedig nem más, mint a rendezői díj kategóriája. Meg kell vallanom, bőséggel vannak kétségeim a kategória jelöltjeit illetően - na nem minden esetben.

Elsőként Woody Allen rendezésével kapcsolatban jegyezném meg, hogy ennél azért bőséggel láttunk jobbat a neurotikus mestertől, az Éjfélkor Párizsban kellemes szórakozás, fogyasztható és élvezetes, sikeres film, azonban nem feltétlenül érdemli meg a győzelmet.

Őt követi a jelöltek listáján Michel Hazanavicius, aki nagy valószínűséggel a merész próbálkozása miatt, fogja megkapni a díjat, elvégre egy némafilmmel érte el eddigi legnagyobb sikereit, ráadásul olyan magasságokba, amire némafilm terén napjainkban nem biztos, hogy mertünk volna fogadni, márpedig A némafilmes per pillanat a legnagyobb esélyes.

Grandiózus vállalkozás terén mindenképp Terrence Malick a befutó, elvégre lírai hangvételű családszonettje oly mélységekben boncolja apa-fiú kapcsolatát, melyre rég volt példa a filmművészetben, ilyen bibliai áthallásokkal pedig egyenesen eszmei magasságokba is emeli témáját, ami miatt viszont nehezen is emészthető az átlagnéző számára Az élet fája, holott rendezés terén ez a film érdemelné meg leginkább a szobrocskát.

Alexander Payne filmje, az Utódok című film esetében a jelöléskor sokkal inkább a korábbi érdemek játszottak szerepet, semmint a tényleges teljesítmény. Hiába jó a film, a katarzis, a személyiség-fejlődés, melyet a film során együtt kéne átélnünk a főszereplővel, egész egyszerűen elkerüli a nézőt, mindössze az átlagosnál erősebb együttérzést váltva ki a szenvedő karakterrel.

Zárásként pedig Martin Scorsese jelölése említendő, mely amellett, hogy a leginkább jelképezi, milyen szinten csak népszerűségi verseny az Oscar-díjátadó, be is bizonyítja, mennyire előzte meg a rendező korábbi munkásságainak jelentős része a saját korát, elvégre a hetedik Oscar-jelölését váltotta csak díjbegyűjtésre is A tégla című filmjével, a Taxisofőrért pedig még csak nem is jelölték.

Jött egy kis francia rendező a számára már kiismert színészeivel és ámulatba ejtette nem csak a filmszakmát, de a közönséget is! Kezdjük ott, hogy egy fekete-fehér némafilmmel van dolgunk: ismerjük el, ha ezt valaki előre közli, hogy 2012-ben a legnagyobb esélyes a díjátadókon egy, a film hőskorából való alkotás lesz, azt lehet, könnyű szívvel nevettük volna ki. Most mégis azon kapjuk magunkat, hogy hozsannázunk eme alkotásnak, mely nem csak melengeti a szívünket, ugyanakkor el is gondolkodtat, ráadásul számos olyan elemmel is bír, mely emlékezetessé is teszi.

A rendező Hazanavicius eddig inkább francia Bond-paródiákban utazott, ahogy főszerepőli, Jean Dujardin és Berenice Bejo is. Erre fel most nem csak hogy klasszikus filmtörténeti stílusban utaznak, ezzel egyetemben (monokromitása ellenére) is új színt visznek korunk filmgyártásába. Sehol egy robbanás, sehol a magamutogatás és a vágószobában hetekig érlelt jelenetek, klasszikus kamerakezeléssel és stílusban mesélnek el egy olyan történetet, melyben nem csak gazdasági, de személyes és karrierválsággal is dolgunk akad, mégsem érezzük mlerágott csontnak mindazt, amit látunk. Ebben nagy szerepe van a két főszereplőnek, Jean Dujardin a némafilm férfisztárjaként nem csak zseniális, de a kegyvesztettség során lejtőre került és megtört férfi szerepében annyira uralta végig a vásznat, hogy csak a női főszereplő, Berenice Bejo homályosította el játékát. A hölgy bájos, ragyogó, természetes, aki ugyan kis időre megfeledkezett arról, honnan is jött, azonban ennek ellenére is szeretetreméltó karakterként szégyen, hogy mellékszereplői Oscarra jelölték csak.

Igen, ez egy Oscar-díjas film, a tíz jelölésből, ahogy a plakáton is látszik, jó párat előre odaadnánk neki. Ilyen a film, a rendezés, a férfi főszereplő kategóriája is, forgatókönyv terén Woody Allen Éjfélkor Párizsban című munkája nagyobb favoritnak (nem jobb szkriptnek!) tűnik, míg a női mellékszereplők közt A segítségből Octavia Spencer tűnik erőnyerőnek. Ennek ellenére az év meglepetése a film, nem kis fejtörést okozva a díjátadóknak: a BAFTA átadóján 7 díjjal gazdagodhatott, míg a Golden Globe-on három glóbusszal lett gazdagabb, vagyis a jelöléseinek felét beváltotta - ez alapján bestrigulázhatunk öt! Oscart, már csak a kategóriák kérdésesek, de a közízlés jelenlegi fokán, az Amerikai Filmakadémia tagjainak örökös nosztalgiahangulatának ismeretében ez akár még több is lehet!

Azt azért ne felejtsük el, a kicsit Clark Gable-re hajasított Dujardin és az év cukiságának ígérkező Bejo kisasszony mellett szó szerint egy rakás amerikai színésznek jutott még hely, hogy erősítsék a mű hitelességét - már az amerikai filmforgalmazási piacon. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen színészek nélkül cseppet sem kapott volna ekkora hátszelet az alkotás: francia rendezőtől és színésztől, egy argentin színésznő társaságában ekkora diadalmenetet nem vitt volna véghez egyetlen film sem, nemhogy egy klasszikus némafilm! Most azonban hátradőlhetünk, mert maradt még józan ítélőképesség és jóízlés Hollywood berkein belül is, mert ismerjük el, hatalmas kockázatvállalással járt napjainkban egy ilyen alkotást leforgatni, azonban mind anyagilag, mind szakmailag megtérült a befektetés - az utókor ítélete pediglen csak évtizedek múltán derülhet ki. 

Elérkeztünk a színészi kategóriák királyához és királynőjéhez, a főszereplői díjakhoz.

A férfiak mezőnyében elsőként egy világszinten ismeretlen színészt köszönthetünk egy ismeretlen filmből, Demian Bichir főszereplésével egy igazi mexikói feltörekvés-filmet láthatunk A Better Life címmel, melyben nem csak a hétköznapok, hanem a bevándorlásiakkal vívott harcon keresztül kapunk cseppet sem ideális képet a Los Angeles-ben élő bevándorló-közösségről és napjainkban előttük álló lehetőségekről. Másodsorban George Clooney a kategória egyik nagy esélyese, az Utódok című filmben nyújtott alakításával, azonban nem elhanyagolandó, hogy idei másik alakítása, A hatalom árnyékában című film hataloméhes elnökjelöltjének szerepében sokkal meggyőzőbb, igaz, ez esetben csak mellékszereplői jelölést kaphatott volna. Harmadikként a másik nagy esélyes, A némafilmesben zseniális alakítást nyújtó Jean Dujardin említendő, aki Clooney-hoz hasonlóan nyert már a kategóriában: míg a Golden Globe-on elválasztották őket a drámai és musical/vígjáték megkülönböztetés miatt, addig a Brit Filmakadémiánál Dujardin legyőzte Clooney-t. Negyedik jelöltként Gary Oldmant érte a megtiszteltetés, azonban a hazai megmérettetésen (BAFTA) ő is alulmaradt Dujardinnal szemben a Suszter, szabó, baka, kém főszerepével. Ötödik jelölt pedig Brad Pitt, akit a Pénzcsinálóban nyújtott visszafogott és precíz alakításáért jelöltek, azonban neki is egy másik filmje, Az élet fája volt azon alkotás, melyben maradandóbbat alkotott - igaz, Malick rendezése sok helyen megfeküdte a gyomrokat, elvégre színvonalához képest kevés jelöléssel büszkélkedhet.

Lássuk akkor a hölgyek mezőnyét is! 

Elsőként Glenn Close férfiruhás alakítása érdemelt jelölést az Albert Nobbs című filmből, melyben az álruhának ksözönhetően törhet ki a nőket sújtó elnyomásból a késő 19. századi Írországban. Második a szintén kitörésért küzdő Viola Davis, aki A segítség főszerepében az 1950-es évek amerikai déli cselédsorsokba nyújt bepillantást, lerántva a leplet a diszfunkcionális családmodellről. Harmadikként Rooney Mara jelölését említeném, aki A tetovált lány remake-jében hozna új színfoltot Lisbeth Salander személyiségébe és történetébe, azonban igazából csak egy amerikanizált változatát kaphatjuk a zseniális svéd filmnek és főszerepőlnek egyaránt. Negyedik az Oscar-rekorder, a 17-szeres jelölt és kétszeres díjazott Mery Streep, aki ezúttal a britek miniszterelnök nagyasszonyányak, Margaret Thatchernek bőrébe bújva érdemelte ki jelölését. Ötödikként pedig egy másik nagy esélyes, Michelle Williams az Egy hét Marilynnel című önéletrajzi filmből, aki élete talán legkiforrottabb és legszínvonalasabb alakítását nyújtja a mozi emblematikus női ikonjának szerepében. Míg a Golden Globe-on Streep és Williams külön kategóriában győzedelmeskedett, addig a Brit Filmakadémia már csak hazaszeretet okán is Streep alakítását hozta ki győztesnek, úgyhogy hazai pályán Williams egyenlíthet.

A mai napon már megszemélyesednek a versenyzők! Ideje, hogy a mellékszereplői kategóriákat vesézzük ki, közülük is az urakkal kezdve (ahogy a díjátadós rangsorok is teszik, merő egyenjogúságból).

A férfi mellékszereplők közül talán mondani sem kell, Christopher Plummer a toronymagas esélyes, elvégre a Kezdők című film megözvegyült és bemelegedett nyugdíjas apukájaként nem csak Goran Visnjicet, de tabukat is döntöget. Igaz, kicsit kiábrándító, hogy melegkártya és már díj is, de emlékezzünk csak Sean Penn Milk-beli alakítására: ott is elfogadható az ítélet, de láttunk nála jobbat is! Pedig idén is kapunk bőséggel jó alakítást, elég csak Jonah Hill visszafogott alakítását említeni a Pénzcsinálóból, mellyel merőben új utat szabhat karrierjének. Rajtuk kívül két nagy öreg, Nick Nolte és Max von Sydow is jelölve, esetükben el is értük a lehetőségek csúcsát - mindkét esetben jól játszottak, de nem Oscar-díjasan. Kenneth Branagh se az utolsó, de szinte elhomályosodik Michelle Williams mellett a Marilyn-filmben.

El is érkeztünk a hölgyekhez! A nagy esélyes Octavia Spencer, alakításában van annyira radikális, mint volt anno Mo'Nique a Precious-ben, annyi a különbség, hogy míg a már díjazott hölgyemény Amerika szégyenteljes bugyrainak mocskában tocsogva érdemelte ki a szobrocskát, addig Octavia alakítása a Amerika szégyenteljes történelmi előzményeinek szégyenteljes bugyrainak mocskából kiemelkedő alakításáért kap(hat)ja meg az arany szobrocskát. Chastain kisasszony is befutott A segítségből, de valljuk be, az afro-amerikai szereplők miatt volt igazán élvezetes a film, kis hópiheként csak üde színfoltot jelentettaz előbb említett hölgy. Ami szégyen, hogy Berenice Bejo-t csak mellékszereplőként jelölte az Akadémia (ezzel biztos Glenn Close vagy Rooney Mara jelölésének biztosítottak helyet), ámde hiába bájos a hölgyemény A némafilmes női főszerepében, Octavia karaktere maradandóbb és erőteljesebb a vásznon.

Ha kedd, akkor forgatókönyvek!

Első körben az eredeti szkriptek jelöltjeire szavazhatunk. Woody Allen örök favorit, kategóriájában pedig már vitte is, ami mozdítható, ámde az Éjfélkor Párizsban kapott egy komoly kihívót: A némafilmes is ott vitte a szkriptet, ahol csak tudta, úgyhogy szép kis összecsapásnak leszünk szemtanúi. Melléjük beválogatni a Koszorúslányokat... kicsit elrugaszkodott ötlet, főleg, hogy színvonalban (nem a poénokat értve) el is marad a versenytársaktól. Ide még azért bepasszintották a Nader és Simin könyvét, ami teljesen érthető, elvégre a 2011-es év eddig közfelkiáltással megválasztott legjobb külföldi filmjéről beszélünk. Ötödikként egy szürke eminenciás, a Krízispont található, amely az ismeretlenség homályából érkező szürke ló képében érkezik, sztárgárdával megtámogatva igazi underdog-győztes lehet.

Másodsorban pedig az adaptált könyvekből elkészült filmekre lehet szavazatokat juttatni, kinek ízlése szerint! A legnagyobb esélyes Payne szkriptje, az Utódok, mely tényleg talán csak ezen a fronton lenne érdemes győztes. Főleg olyan versenytársak között, mint A hatalom árnyékába, a Pénzcsináló és a Suszter, szabó, baka, kém, amelyek közül bármelyik viszi haza a szobrot, méltán mondhatja el magáról, hogy Oscar-díjas alkotás. Zárásként pedig a számomra még fekete ló A leleményes Hugó, mely Scorsese részéről kicsit érthetetlen alkotás, agyon is szórták a jelölésekkel, melyek inkább tűnnek a név iránti hódolatnak.