Számtalan filmalkotás készült már olyan életrajzi alapokra támaszkodva, melyek arról szóltak, mennyire is változik meg az emberek élete egy-egy döntés folytán, milyen mértékben változtatja meg a világ menetét egy-egy esemény vagy találmány. Az információs technológia korában nagyon is kézenfekvő az aktuális héroszok megszületéséről filmet forgatni. Erre pedig keresve sem találni megosztóbb jelenséget a Facebooknál, valamint annak ötletgazdájánál, Mark Zuckerbergnél. Még mielőtt egy betűt is olvasnánk a filmmel kapcsolatban, le kell szögezni, nem teljesen hű életrajzi adaptációt láthatunk, ugyanis Zuckerberg sem járult hozzá a film készítéséhez, valamint az alapot szolgáló könyv, Ben Mezrich 2009-es kötete is csak Zuckerberg barátjának, későbbi beperlőjének, Eduardo Saverinnek konzultánsi segítségével készült.
Felvezetésképp tehát annyi, egy igencsak "megosztó" jelenségről beszélünk, amikor a közösségi hálózat mostani legdominánsabb szereplőjének, a Facebooknak a keletkezés-történetét megörökítő alkotásról beszélünk, de nem szabad elfelejteni, kik is tettek azért, hogy ezen alkotás vászonra kerüljön. Mezrich könyvéből Aaron Sorkin (Az elnök emberei) írt forgatókönyvet, amelyet David Fincher (Harcosok klubja, Benjamin Button) rendező filmesített meg, Jesse Eisenberg (Kalandpark, Zombieland) főszereplésével. Akiknek ennyi nem elég, azok olvassanak tovább, hogy tovább győzködhessem őket, akinek ennyi információ is elég volt, attól egy "lájk" (esetünkben ajánlás) is bőven megteszi.
Alig több mint 7 éve egy fiatal egyetemista, a mindössze 19 éves Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) épp szakítását heverné ki, mikor ittas felindulásból a Harvard szervereinek legnagyobb hackelésével létrehozza a Facemash oldalt, melyen az egyetem lányhallgatóinak fotóit lehet értékelni. A botrány után Mark tehetsége felkelti a Winklevoss-fivérek (Armie Hammer - egymaga játssza az olimpikon ikerpárt, hála a technikai fejlődésnek) és társuk, Dyvia (Max Minghella) figyelmét, programozói segédletével létre szeretnék hozni a Harvard Connections privát közösségi oldalt. Mark azonban továbbgondolja az elképzelést, majd pár hónap alatt létrehozza a The Facebook nevű oldalt. A baráti segítséget Eduardo Saverintől (Andrew Garfield) kapja Mark, aki anyagi támogatást nyújt az oldal beindításához. Az egyetemi oldal hihetetlen népszerűségre tesz szert, Mark és Eduardo lesznek az egyetem ünnepelt sztárjai, míg Winklevossék csak a bosszúra tudnak gondolni.
A történetet tovább bonyolítja a terjeszkedés, melynek során először az állam, majd az egész Egyesült Államok területén egyetem beszervezésére törekednek. A naggyá válás útján azonban több áldozatot is hozni kell. Első körben a merev és arisztokratikus berendezkedésű keleti partról az információs szupersztráda szívébe, a Szilikon Völgybe (ami inkább szilícium, de így rögzült nekünk, na) költöznek át, majd a cég növekedése során Eduardo mind kisebb részesedést kap a részvénycsomagból, már csak jelenlétének hiánya miatt is. Eközben azonban jön valaki, aki ideig-óráig az ujja köré csavarja Markot: a Napster-alapító Sean Parker (Justin Timberlake) bevezeti ifjú kollégáját a nagymenők világába, az új világlátásnak köszönhetően pedig csak még inkább antiszociálissá válik az egyébként is kommunikációs kihívásokkal küszködő Mark.
A film igazi vezérfonalát a cég fejlődésének története mellett a Zuckerberg elleni perek párhuzamos ábrázolása jelenti. Eduardo és a Winklevoss-fivérek is külön eljárásban keresik az igazukat, míg Winklevossék 65 millió dollár ellenében aláírták a titoktartási szerződést és peren kívül megegyeztek, addig Eduardo lelépti pénzének nagysága is a titoktartási szerződés részét képezi. Ami miatt igazán érdekes a film, az az, ahogy bemutatja a fiatal egyetemisták pozíciókeresési harcát. Az amerikai modell szerint már az egyetemen ki kell rugaszkodnod, meg kell lennie a hatalmas ötletnek, a nagy kiugrást jelentő szabadalomnak, eredménynek. Az egyetem az a terület, ahol még a jogi akadályok terhe nélkül ki tudod harcolni magadnak az elismerést. Sokkal kevesebb gonddal kell szembenézni, de már alig húszévesen beléjük nevelik, itt csak a harc és a gyorsaság számít. A pereskedés úgyis sokáig elhúzódik, addig pedig egy jó ötletből úgyis megszeded magad.
A másik, kifejezetten jóleső élmény Eisenberg játéka, ahogy egy magának való, mások által seggfejnek tartott korszakos ikonnak, Zuckerberg figurájának teret enged a filmben. Ugyan a nagydumás vézna fiú főszereplőnk genetikai adottsága, de az a fájóan szenvedő játék, ami Zuckerberg életét és antiszocialitását jelenti, zseniálisan be tudja mutatni. Ahogy Dustin Hoffman is kiemelkedő alakítást nyújtott az Esőamber című film autista főszereplőjeként, úgy Eisenberg is magasan a legjobb alakítást tudhatja magáénak, igaz, ő egy funkcionális, szellemi problémákkal küszködő figurát alakít. Valahogy a legnagyobb kockák csak az Egyesült Államokban tudnak érvényesülni, elég csak Bill Gates példája is, akit megidéz maga az alkotás is. Az pedig külön öröm, hogy végre találtam egy olyan mozifilmet, amiben Timberlake idegesítően felvágós jelleme érvényesülhet, mert Sean Parker szerepére ő a tökéletes választás.
Hogy miért is van ekkora visszhangja ennek az alkotásnak? A nyugati civilizáció online életének legnagyobb közösségi teréről van szó, mely úgy köt össze 500 milliónál is több embert, hogy ezért egyetlen fillért sem fizet egyetlen felhasználó sem. Igaz ugyan, vannak olyan alkalmazások, játékok, melyeknél már jelentkezik anyagi vonzat, de összességében a világ legnagyobb ingyenes közösségi oldaláról van szó. Mindent, amit csak tesz a másik, végig tudunk követni. Ha úgy tetszik, közös élményekben lehet részünk, ha pedig negatívabban állunk hozzá, gond nélkül kémkedhetünk is a másik után. Szinte semmi sem marad titokban, amit csinálunk, arról nem beszélve, mekkora felhasználói- és sajtóvisszhangot váltanak ki az újabb és újabb adatvédelmi problémák.
Mindezek ellenére is van egy 26 éves milliárdosunk, aki a világ legfiatalabb milliárdosa, az egyik leggyorsabban fejlődő cég vezetője. Olyan gazdag lehetne, amilyet elképzelni sem tudunk, ő azonban mégsem adja el a saját termékét. Mert akárki akármit mond, Zuckerberg bizonyította, övé a Facebook, vagy még helyesebben Ő a Facebook. Mintha magának teremtett volna egy játszóteret, ahova meghívott mindenkit, hogy legyenek a barátai.
Fincher szórakoztató drámát szállított a nézőknek, nem csoda, hogy a film már háromszorosan is megtérült. Nyugodt szívvel elmondható, ez nem az az alkotás, melyre csak a brand ismerőinek érdemes jegyet váltania. Itt egy fiatal, cégalapító társaságot mutatnak be nekünk, amely társaság a cég növekedésével mind jobban csökken. Mindezt pedig nem csak a képi világ mutatja be élvezetes módon, a zenei hátteret szolgáltató Trent Reznik és Atticus Ross is bőségesen kitett magáért, a szimpla háttérzenétől a szórakozóhelyek slágereiig bezárólag igazán találó zenei anyagot raktak össze.
Fincher nem pihen, már javában forgatja, sok negatív visszhang közepette is A tetovált lány amerikai változatát, melyben Rooney Mara lesz a főszereplő, aki itt az "ihletadó" Erica szerepében tűnik fel pár perc erejéig.
9/10
Utolsó kommentek