"Tisztelt Amerikai Filmakadémia!

Személyem olyannyira nem érdekes, hogy csak annyit mondanék magamról, egy kis magyar blog egyszem szerkesztője vagyok, aki most esdekel Önöknek!

Könyörgésem oka nem lehet más, mint hogy nevezett Brad Pitt részére a 2012-es díjátadójukon NEHOGY odaítéljék az arany szobrocskát! Nem viccelek! Egy nemsokára 48 éves színészt ne részeltessenek életmű-Oscarban, még ha a legjobb férfi főszereplő kategóriájában is ítélnék oda!

Legyenek őszinték önmagukhoz és a nézőkhöz, a filmes világ minden szegletéhez! Önök jelölték már korábban két alkalommal, először a 12 majombeli alakításáért legjobb férfi mellékszereplők közt, majd pedig Benjamin Button megformálásáért, immár a legjobb férfi főszereplők közé választva. A rajongók, a filmes tábor (akikért ölni tudnának, hogy az Önök átadóját nézzék) már jóideje hajtogatja, adjanak Mr. Pittnek végre egy szobrocskát. Tudjuk, hogy van egy olyan aberrált nézőpontjuk, miszerint jó pasik jó külalakkal és belbeccsel a vásznon nem juthatnak szoborhoz (Button szerepéért jutalmazhatták volna, helyette a melegkártyát lobogtató Sean Penn futott be). Azért én listáznám Önöknek, milyen filmekben láthatták eddig viszont Mr. Pittet (amik egyikéért azért illet volna szobrozni): Hetedik, 12 majom, Harcosok klubja, Blöff, Bábel, Jesse James meggyilkolása, Benjamin Button, Becstelen brigantyk.

Olyan érzése van az embernek, a több mint hatezer tag többsége komoly komplexusokkal küzd Mr. Pitt személyisége és munkássága miatt. Mitagadás, szexszimbólumról van szó, aki számos szerepet vállalt már el, melyben saját küllemét és imázsát rombolta, csak hogy színészi kvalitásait is elismerjék. Mostanra kifutott arra a pályára, ahol Amerika hősöket szokott találni: a sportpályára. Emblematikus történetet kanyarított Aaron Sorkin és Steve Zaillian, hogy egy élő legendát, Billy Beane-t, az Oakland Athletics baseballcsapat menedzserét mutassák be széles e világnak. Kevesen ismerik, elvégre sportága az Önök kontinensén kívül Ázsiában örvend osztatlan népszerűségnek, mifelénk, bigott európaiaknak zavaros és unalmas is olykor. Sebaj, filmet csináltak (nem pénzt, ahogy a magyarosított filmcím sejteti - a moneyball egy pénzügyi-csapatépítési stratégia, ahol hatékonysági analízis alapján választanak ki játékosokat, nem pedig puszta tehetségük folytán), ami most került bemutatásra. Jó kis karácsonyi ajándékként a hölgyrajongóknak, elvégre rá egy hétre már jön a Cannes-i versenyfilm, Az élet fája, melyben Mr. Pitt már keményebb karaktert formál meg. Látatlanban is nyugodt szívvel mondom, inkább abbéli alakításáért jelöljék, mert ez egy nagyon is egyszernézős sportdráma (nem úgy, mint az Invictus, melyre csak két jelölést "vesztegettek").

Volt olyan honi kritika, mely összevetette a műfaj talán legnagyobbjával, a Minden héten háborúval. Az is egy akkor hazánkban még kis népszerűségnek örvendő sportág szennyének kiteregetéséről szólt, mégis szórakoztató. Nincs baj a Pénzcsinálóval (a címen kívül), de a korrekt iparosmunkán túl nem érezni benne se átütő erőt, se filmtörténelmi pillanatokban nem bővelkedik. Egyetlen ilyet tudok: Jonah Hill végre komoly szerepben, ami jót is tehet a karrierjének - a fogyás mellett, amin azóta túl van (ha egy mód van rá, elkérném a sztár személyi edzőjének a számát, egyéb esetében módszerének leírását).

Egy jótanács (bár ki vagyok én az Önök szemében, hogy csak úgy tanácsoljak valamit):

El kéne gondolkodni, hogy egy-egy ítéletük után mennyire is voltak polkorrektek, mert vannak bizony olyan díjazottjaik, akik csak úgy eltűntek az emlékezet kusza útvesztőjében, míg sok hoppon maradt alkotás került be a kultikus kategóriába, évtizedes/korszakos klasszikusként a filmrajongók szívébe zárva.

Ezért kérem Önöket, hogy Mr. Pittet ne díjazzák, mert azzal munkásságot ismernének el, nem pedig a konkrét alakítást!

Üdvözlettel

Prolihisztor (egy kis blogger Magyarországról)"