Szegény John Carter túl sok időt töltött az afrikai menekülttáborban, mert amíg a betegeket és elesetteket segítette, feltűnés nélkül áttelepítették egy marsi (nem anikós) kolóniára, ahol előbb a vadak hercegeinek egyike lett, majd szépen belezúgott a helyi rézbőrű szépcsajba, ahonnan már csak egy bazinagy ugrás volt, hogy Károly módjára trónörökös legyen!

Na legalább ennyire zavaros a film! Nem annak, aki olvasta E.R. Burroughs eredetijét, mert ott is ragyogóan átjön egy mentálisan idős ember visszaemlékezéseinek zagyvasága, amire a film forgatókönyvírói (aka producerek, akik a pénzt adták) rá is tettek egy brutális nagy szívlapáttal, hogy jobban égjen az a láng! Lett is baj bőven, elvégre a tizenegy kötetet megérő John Carter-saga kezdő szakasza, A Mars hercegnője került (volna) adaptálásra. Ehelyett azonban jóféle átiratot kapunk, amiben még a nyersanyag kesze-kusza történetmesélését is sikeresen felülmúlták, olyan új történetszálakka átszőve, melyekre megfilmesítési szempontokból sem volt szükség.

John Carter szimpla exkatona-aranyásó, aki egy unalmas napon a kocsmába téved ellátmányért, majd kis bunyó után a katonák fogságába esik. Többszöri nekifutásra sikerül is megszökni, az őt üldöző lovas katonák pedig összeakasztják a bajuszt az apacsokkal. Carter és a katonák parancsnoka beveszi magát egy barlangba, ahova csóri indiánok az ősi babonák miatt nem merik betenni a lábukat. Erre megjelenik egy kék energianyalábbal utazó high-tech space-priest, kis dulakodás után pedig máris a Marson találjuk hősünket. Itt megkapjuk a gravitációs magyarázatot, miért is lesz a legkisebb harcos a legnagyobb pofonosztó és ugróbajnok, aztán máris jönnek a vad tharkok, a négykezes óriás-rovarok, akik gyilkos törzsbe verődve csak szemlélik a rézbőrű törzsek égi csatáit. Persze Carter itt is beavatkozik, elvégre suna a pácban, meg is indul a romantikus összemelegedés a lá Pocahontas vs Avatar! Lesz még epicnek szánt battle tharkok és elnyomó rézbőrűek közt, meg némi arénás idegenaprítás is, hogy kvázi Sherlock Holmes-féle csavart rakjanak nekünk a végére, mintegy megszellőztetve Carter dohos kriptáját a folytatás előtt...

Tarzan intergalaktikus alteregója kicsit kevéskének bizonyult ahhoz, hogy a rá feccölt pár százmillió dolláros költségvetés megtérüljön, mert egyelőre se a bevételi adatok, se a kritikusi-nézői lelkesedés nem ad akkora hátszelet, mint tette azt filmes elődjénél, a már megénekelt Avatarnál. Nem rossz a film, félre ne értsen senki, csak nem jó annyira, hogy 3D, netán IMAX-jegyárakat áldozzon rá az ember. Persze sokan hozakodnak elő vele, hogy mindezt már látta Avatar- és Star Wars-fronton, ettől függetlenül fejbe vésendő, de vastagon: laza 60-90 évet vert az említett alkotások eszmei megszületésére...

Andrew Stanton animációs rendező szép munkát végzett, mikor birka türelemmel renderelésre intette a csapatát, de konzultálni illet volna a Magyar Nemzeti Filmalappal, hogy forgatókönyv-fejlesztés címén pár milliót irányítsanak át, a jobb eredmény érdekében. 250 millió dolláros költségvetés beza nem piskóta, legalább 2-3 hét, mire fel lehet mérni a károkat. Tavaly Zöld Lámpásban mértük a blockbuster-buktát, idén már a szezon nyitányakor könyvelhetjük a befutót!

A főszerepben Taylor Kitsch nem rossz, de ő mégiscsak Tim Riggins a Friday Night Lights-ból, most meg Sam Worthington két évvel ezelőtti gúnyájába növesztenék a srácot: előbb Carter a Marson, áprilisra jön Peter Berg (FNL-vezér) Álcásított Torpedó-filmje, a Csatahajó is, ahol már az emblematikus Riggins-fürtöktől is megválik. Nincs ezzel baj, csak úgy néz ki, Michael B. Jordan ugyanazon televíziós szériából komolyabb sikert mutathat fel: 12 milliós film egyik főszerepében már a tízszeres megtérülésfelé tart Az erő krónikája, a Disney új megaprodukciója pedig a gigászi költségvetés töredékénél tart, ha úgy számoljuk, hogy a bevétel fele el se hagyja a mozit. Lynn Collins elfogadható Dejah Torisként, azonban Mark Strong megint mit művel?!?!? Olyan főgonosz, akit inkább elküldenénk kapálni egy szezont a dinnyeföldön, máris megjavulna kóbor kis szelleme a lázító gondolatok gyötrő kínjából!

Láttuk a majmos előzetest, reménykedtünk is, a végeredmény azonban egy méregdrága átlagfilm lett kicsit komoly látvánnyal, de ezt is csak azért mondhatja el magáról, mert a rendező van olyan beteg, hogy látványorientált. Halott könyvből azonban ő is csak zombilevest tud főzni!