Mint minden folytatás esetében, most is csak a mocskos anyagiak vezérelték a nagybecsű producereket: a nyitó epizód átlagosnak mondható 380 millió dollár feletti bevételét a már a második rész kimagaslónak mondható 655 millió dolláros bevétele követte, ez pedig épp elég indok volt arra, hogy egy harmadik részbe fektessenek, laza 886 milliós bevétellel pedig már az egeket ostromolva. Mindez csak a mozikban majdnem két milliárd dollárt hozott, míg összesen épp csak kicsivel került 200 milliónál többe. Ki lehet matekolni, közel tízszeres megtérülésről beszélhetünk, a franchise egyéb hozadékairól (játékok, figurák) nem is beszélve. Ezek után várható volt, jön egy negyedik rész, elvégre csak talált valaki 100 millió dollárt arra, hogy legyen egy újabb nyári fagyos animáció, amit sajnos tényleg megkaptunk.

Azért sajnos, mert már megint csak a pénz és az ötlettelenség volt a motiváció. Kellett valami nyárra, ami olcsón is sokat hoz, főleg a családosokra építve. Azért is nagy biznisz a „gyerekfilm”, mert a gyerek nem zavarható el egyedül, mint az Alkonyat esetében, itt bizony megy anya és apa is, elvégre családi program, így simán négyszerezhető a jegyszám. Igen, érezhető, hogy nem tudok a filmmel kapcsolatban építő jelleggel nekifogni akár a tartalom leírásának is. Egyszerűen kiöregedve érzem magam a műfajhoz, vagy csak az utóbbi pár prominens képviselő sikerült élvezhetetlenül gyengére. Megint az van, nincs egységes és koherens történet, csak felskiccelték az eddig működő karakterek sablonjait, hozzá dobálták az esetükben már archetipikus jellemzőket, majd mély vízbe dobták mindannyiukat. Motkány most már erősen hajaz arra, hogy ő legyen a Jégkorszak Csizmása, aki saját egész estés történetet kaphat, annyi felbukkanása volt a játékidő során. Hozzá képest mindenki más elszürkül, mert osztozniuk kell a megjelenésen a kalandok során. Sid, Diego és Manny nem csak a kontinensek vándorlásával kell, hogy megküzdjön, de ezzel párhuzamosan egy mániákus kalózkapitány bosszújával szemben is helyt kell állniuk.

Annyira elkezdené az ember szapulni mindazt, amivel szembesül a másfél óra alatt. Se a történet nem képes még csak felnőni sem a dicső(bb) elődök színvonalához, se a látványvilág nem tud annyira újat nyújtani, főleg nem 3D-ben. A vizuális téren nyújtott előnye az alkotásnak egy emberi fenék formájához domborított rozmárhátsó, valamint a szilárd szárazföldről  szorgos majomvégtagokkal leszakasztott jéghajó látványa és a különböző jeges felületeken folytatott ádáz küzdelmek látványa jelenthet vigaszt annak, aki egyáltalán keresi még.

Kétség sem férhet hozzá, hála a családok érintettségének, ez is hatalmas anyagi siker elé néz (már 200 millió világszerte, jövő héten amerikai bemutató), mégis fáj, hogy szimplán csak anyagiak vezérelték ezt a folytatást, semmint a tartalmi mondanivaló. Annyi azonban az előnye, másfél órára sikerült elfeledtetni a kint tomboló 38 fokos hőséget, a hegynyi méreteket öltő jéghegyek látványa pedig egyenesen felüdítő volt. Semmi több.