Megéltük, hogy most már nem csak élőszereplős sikerfilmek kultikus karakterei juthatnak egészestés szólózáshoz, de már animációs fronton is nyúzzák a bőröket vastagon, hogy közkedveltté avanzsált, piacképes arcokkal lássák el az arra nagyérdeműt!

Shrek kalandjai alapjában helyezték új alapokra az animációs filmek megítélését, a négy film azonban kellő mértékben aknázta ki a kilúgozott és gyermekbaráttá pufiasított Hulk-klónt: anyagilag tökéletes befektetés volt a tetralógia, ám szakmailag a csúcspont utáni lejtőre is ráengedték az ogre-sagát. Ideje volt egy kis ferdítésnek, előkapták a főszereplők leginkább marketing-kompatibilisebbjét, adtak a Csizmásnak elég életteret ahhoz, hogy végigkopoghassa a vásznat, dübörög is a franchise, mégis van némi hiányérzet.

Eredettörténethez méltó módon az árvaházi lépcsőtől követhetjük a nagy kandúr kalandjait, hogyan érdemelte is ki a csizmát, majd elvesztése után hogyis szolgált rá újra a bizalomra. Gyermekkori barátja, Tojás Tóbiás oldalán megannyi kalandban vettek részt, majd Tojás felültette Csizmást, aki kitaszított lett. Útonálló életéből ismét Tojás rángatná ki héroszunkat, most már a csábító cicus-szépséggel, Puha Praclival az oldalán, megszerezve a varázsbabot és ezáltal az aranyotjást tojó ludat. Hogy ne legyen olyan könnyű a dolog, a népmesei elemek és szereplők széles skálája ismét szerephez jut, elég csak  a bűnöző életmódot fojtató Jancsira és Juliskára gondolni, az égigérő paszuly meg úgyis kinő a földből, ha szépen kérjük.

Tény, hogy jobban szórakozhatsz, mint a Harmadik Shrek esetében, meg némiképp felülmúlja a negyedik Shrek-kalandot is, mégis van utóíze az alkotásnak. Anyagilag messze nincs látótávolságban se, azonban igaz, a franchise legnagyobb piacai - Olaszország, Ausztrália, Franciaország, Németország, Brazília és az Egyesült Királyság - még csak most nyitja meg kapuit előtte. Ez a bővítés akár 300 milliót is belapátolhat még a kasszába, de a hazai/amerikai közönség több mint egy hónap alatt se hozta be a gyártási költségeket. Ez a kis realizmus pont arra elég, hogy a Dreamworks új zászlóshajó után nézzen, mert animációs téren ez a vonal bizony lecsengett - már nem hozza azokat a százmilliókat, amiért megéri ezt az iparágat űzni.

A szakmai sikerek mellett sem lehet elmenni szó nélkül: a tavalyi mezőnyben egész egyszerűen elsikkadt volna a mi kis kandúrunk, ott volt a Toy Story záró része, az Így neveld a sárkányodat. Ez a két film teljes joggal vívott vérre menő küzdelmet, s a Pixar ismét tarolt. Idénre a Verdák 2 nem számíthat érdemleges sikerekre, a Kung Fu Panda 2 és ez a film pedig a Dreamworks égisze alatt egész jó átlagot tudhat magáénak, de nincs az az átütő erő bennük, mint a Rangóban volt, amit viszont elkerült a megérdemelt anyagi siker. Esélyesként így marad a Csizmás és a Panda ütközete, de nem adhatjuk fel a reményt, hogy a Rango is révbe ér!

Karaktereket nézve talán ártott a Csizmást körüllengő misztériumnak, mely személyét övezte, hogy megtudtuk, ki is ő valójában, hogyan nőtt fel, mi tette olyanná, amilyen. Érezhető volt a szándék, hogy ütős animációs alkotás készüljön, de nem tudtak ráhívni a karakter eddigi színvonalára. Ennek nagyon jó példája, amiért az utolsó Shreket dícsérték: az a kis fricska a Garfield-méretű csiszmásról ragyogóan megmutatta, milyen lehetőségek vannak benne, az egészestés bizonyításhoz azonban maradtak a romantikus elemek, a mesésen giccses stílus. 

Fáj a szívem, mert nem ziccert hagytak ki az alkotók, egy egész pályát tévesztettek a film játékstílusát illetően. Azonban mindegy, mit mond egy kritika, a család szava fog dönteni, én csak szóltam, hogy ezúttal nem lesz klasszikus élmény a felnőtteknek. De úgyis a gyerek számít a jegyvásárláskor!

6/10