Szelektált válogatás egy huszonéves webpolgár gondolataiból, filmes írásaiból.
Vélemény-folyam, mely műfajokhoz és témákhoz nem, csak személyhez kötött.
Kellett nekem panaszkodni amiatt a múlt héten, hogy csak két alkotás került bemutatásra. Erre rögtön 5 filmet zúdítanak ránk, mely a legkisebb korosztályon kívül szinte mindenki számára tartogat érdekességeket. Amerikai és olasz vígjáték, francia dráma valamint egy-egy amerikai akciófilm és fantasy várja a mozilátogatókat.
Vajon milyen lesz az, ha egy inkább drámai filmekre berendezkedett rendező 11 év után előveszi a vígjáték műfaját, hogy újra lubickolhasson a könnyedebb hangvételben? Nagyjából megtudható A dilemma című filmből, ami Ron Howard rendezése (a korábbi vígjáték A grincs még 2000-ből). Howard olyan nagysikerű alkotások után evickélt a komédia tengerére, mint az Oscar-díjas Frost/Nixon, A Da Vinci-kód és a szintén Oscar-díjjakkal jutalmazott Egy csodálatos elme. A történet szerint egy cégvezető páros életük nagy dobására készül, azonban az egyikük házasságának sötét kis titkai a másik nyugalmára és biztonságérzetére van negatív hatással. Ebben a magánnyomozós, kapcsolati vígjátékban látható Vince Vaugh, Kevin James, Winona Ryder és Jennifer Connelly.
Nicolas Cage komoly, a karrierjét érintő hullámvasúton csücsül évek óta. A ’90-es évek egyik legnagyobb sztárja az ezredforduló után csak ontotta a gyengébb filmeket, erre tavaly a Mocskos zsarú cím- és a Ha/Ver mellékszerepével hatalmas elégtételt szerezhetett. Azonban mintha az csak kis kitérő lett volna a leszállóágon, mert az idei évet egy teljesen közepes, néhol idegesítő filmmel, a Boszorkányvadászat című alkotással kezdte. A sztori szerint két dezertőr kereszteslovag a hazafelé tartó úton érkeznek meg egy boszorkánytól rettegő faluba. A saját életükért cserébe elvállalják, hogy a közeli kolostorba viszik a fiatal lányt, hogy a szerzetesek kiűzzék a gonoszt belőle. A rendezést az a Dominic Sena vállalta el, aki már a Tolvajtempóban is Cage munkatársa volt. (Kritika itt)
(Képre kattinva elérhető a magyar feliratos előzetes)
Nehéz dolog elfogulatlanul írni az egyházak belső eseményeivel foglalkozó filmekről, főleg, hogy mostanság inkább az egyházakat kritizáló vagy legalábbis a modern korban relevánsnak tartott tanításaikat megkérdőjelező filmek vannak többségben. Ezzel szemben az Emberek és istenek csak egy szinte dokumentarista pontossággal elkészített, valós eseményeken alapuló alkotás, mely egy kis algériai faluban élő nyolc szerzetes történetét meséli el. A muszlim szélsőségesek megtámadják a falut, mellyel csak kétségeket ébresztenek az addig összetartó keresztény szerzetesekben. A film a 2010-es Cannes-i filmfesztivál nagydíját hozta el a rendező Xavier Beauvois-nak. A főszerepben a leginkább a Mátrix Merovingijaként ismert Lambert Wilson.
A Csak lazán! óta Dwayne „The Rock” Johnson két kivételtől (Erőpróba, A Káosz birodalma) eltekintve inkább a vígjátékok irányában tapogatózott, az akciósztár külsőt kamatoztatva, mint komikus fegyvert. Hozzá hasonlóan a rendező George Tillman Jr. is rég nem látott vendég az akciók és drámák műfajában, ő a fentebb említett Ron Howardhoz hasonlóan 10 év után tér vissza a műfajhoz, melyet most a Rohanás című filmmel öregbíthetnek. A börtönből szabadult férfi előtt egyetlen cél lebeg: bosszút állni testvére gyilkosain. Pár órája van csak az ámokfutásra, nyomában a rendőrség és egy bérgyilkos is. A mellékszerepekben Billy Bob Thornton és Tom Berenger.
(Képre kattintva elérhető a magyar feliratos előzetes)
A következő film alcíme az lehetne: alkotói reflexiók egy témára. A török származású Ferzan Özpetek egész életművét a kis közösségek betagozódásának szentelte, ez alól a Szerelem, pasta, tenger című filmje sem kivétel Egy olasz tésztagyár-tulajdonos család két legifjabb férfitagjára az élet nagy döntése vár: a családi gyár vezetése vagy a személyes boldogság keresése kerüljön előtérbe. A klasszikus olasz családi vígjáték csak tovább bonyolódik, mikor a nagymama mellett már a nagyvilági, római barátok is megérkeznek.
Szegényes hétnek néznek elébe azok, akik a mozikat keresnék fel. Két bemutató van összesen, mellyel frissítik műsorukat a hazai mozik. Azonban csüggedésre semmi ok, a jövő héttől kezdve megszűnik a pangás, legrosszabb esetben is három filmet mutatnak ben, de lesz olyan hét, amikor hét filmet is a nyakounkba borítanak. Addig pedig lássunk hozzá, mivel kecsegtetnek minket mától.
Egy néma kiáltás
A hét másik bemutatója is rendező-forgatókönyvírói alkotás, Mahamat-Saleh Haroun filmje a Csád Köztársaságba kalauzolja el a nézőket. Filmje a polgárháborúba kalauzolja a nézőket, ahol egy hatvan feletti úgyómester, egykori úszóbajnok döntését ismerhetjük meg. Az elegáns szállodát, ahol eddig dolgozott, átveszik a kínaiak, akik arra kényszerítik, adja át munkáját fiának, ő maga pedig álljon portásnak. A polgárháború miatt azonban a hatóságok mindenkit arra kényszerítenek, segítség a hadsereget, pénzzel vagy harcképes gyermekeik felajánlásával. A férfi azonban szegény, egyetlen fia miatt pedig olyat cselekszik, amire szülő nem lehet képes.
A következő három nap
Paul Haggis rendező-forgatókönyvíró új filmje mindenképp érdemes a legalább egyszeri megtekintésre. Egy boldog házzasságban élő egyetemi tanár (Russel Crowe) igyekszik megszöktetni a börtönből 20 évre ítélt feleségét (Elizabeth Banks). A tárgyalás során minden igyekezet hasztalannak bizonyult, az elkeseredett férfi hosszas tervezés után kiagyalt menekülés terve azonban mindkettejük életét veszélybe sodorhatja.
Mellékszerepekben Lian Neeson, Olivia Wilde és Brian Dennehy.
