A mai napon már megszemélyesednek a versenyzők! Ideje, hogy a mellékszereplői kategóriákat vesézzük ki, közülük is az urakkal kezdve (ahogy a díjátadós rangsorok is teszik, merő egyenjogúságból).
A férfi mellékszereplők közül talán mondani sem kell, Christopher Plummer a toronymagas esélyes, elvégre a Kezdők című film megözvegyült és bemelegedett nyugdíjas apukájaként nem csak Goran Visnjicet, de tabukat is döntöget. Igaz, kicsit kiábrándító, hogy melegkártya és már díj is, de emlékezzünk csak Sean Penn Milk-beli alakítására: ott is elfogadható az ítélet, de láttunk nála jobbat is! Pedig idén is kapunk bőséggel jó alakítást, elég csak Jonah Hill visszafogott alakítását említeni a Pénzcsinálóból, mellyel merőben új utat szabhat karrierjének. Rajtuk kívül két nagy öreg, Nick Nolte és Max von Sydow is jelölve, esetükben el is értük a lehetőségek csúcsát - mindkét esetben jól játszottak, de nem Oscar-díjasan. Kenneth Branagh se az utolsó, de szinte elhomályosodik Michelle Williams mellett a Marilyn-filmben.
El is érkeztünk a hölgyekhez! A nagy esélyes Octavia Spencer, alakításában van annyira radikális, mint volt anno Mo'Nique a Precious-ben, annyi a különbség, hogy míg a már díjazott hölgyemény Amerika szégyenteljes bugyrainak mocskában tocsogva érdemelte ki a szobrocskát, addig Octavia alakítása a Amerika szégyenteljes történelmi előzményeinek szégyenteljes bugyrainak mocskából kiemelkedő alakításáért kap(hat)ja meg az arany szobrocskát. Chastain kisasszony is befutott A segítségből, de valljuk be, az afro-amerikai szereplők miatt volt igazán élvezetes a film, kis hópiheként csak üde színfoltot jelentettaz előbb említett hölgy. Ami szégyen, hogy Berenice Bejo-t csak mellékszereplőként jelölte az Akadémia (ezzel biztos Glenn Close vagy Rooney Mara jelölésének biztosítottak helyet), ámde hiába bájos a hölgyemény A némafilmes női főszerepében, Octavia karaktere maradandóbb és erőteljesebb a vásznon.
Azt már Magnum óra tudjuk, hogy az Egyesült Államok részét képező kis szigetcsoporton messze nincsenek paradicsomi állapotok, már ha a szürke hétköznapokat nézzük. Most azonban édesbús történetet kapunk némi (kb háromsoros) sziget-történelemről, a családi titkok súlyosságáról, mindezt kissé felületes és olykor elnagyolt ábrázolással.
